Don-kanyar megemlékezés

A magyar királyi 2. honvéd hadsereg oroszországi helytállásának és Don menti tragikus pusztulásának ez év elején volt a 63. évfordulója. Bár közel másfél évtizede már szabadon lehet szólni róla, a magyar népi tudat mitikus „Don-kanyarja”-ja ma még nem tartozik a múlt lezárt fejezetei közé. Nem is tartozhat: nemcsak az átélt sokk lelkekben tovább gyűrűző hatásai és a több évtizedes szovjet rendszer érzéketlen és hazafiatlan magatartása miatt, (még akkor is ha számos munkaszolgálatos volt közöttük, s ha nem saját akaratukból mentek a Don-kanyarba.) hanem mert a magyar nemzetet ért súlyos történelmi igazságtalanságok miatt, amelyek korabeli szerepvállalásunkat megelőzték, mind mostanáig nem tudtak teljes mértékben múlttá válni. Hivatalosan hát senki nem beszélt és nem írt róluk. A közvélemény mégsem felejtette el őket. Karády Katalin és Cseh Tamás dalaiban éltek tovább. A 2. magyar hadsereg katonáiról mindenki tudta, hogy temetetlen halottak.

1943 Januárjában a Szovjetúnió offenzívát indított a 200km-es magyar frontszakasz ellen. A frontszakaszra kiosztott 2. hadsereg hátvédje a németek támogatására lett vezényelve, ekkor az egész frontnak ez volt a leggyengébb pontja. A legközelebbi csoportosulás ami egy nagyobb támadás esetén segítséget nyújthatott volna 50km-re arrébb, a Cramer hadtest volt. A 2. Magyar Hadsereg felszerelése korszerűtlen és kevés volt, mert a jóminőségű hadianyagot a kormány egy egyre aktuálisabb román-magyar háborúra tartogatta. A rendszeresített téli egyenruha nem volt megfelelő, a speciális öltözék csak későn és kis számban érkezett így rengetegen lelték a halálukat az embertelen -40°C-os hidegben. Az oroszok többszörös számbeli fölényben voltak, 2 főtámadást indítottak 12-én Scsucsjénél és 14-én Urivnál. 13-14-én a szomszédos 8. olasz hadsereg nagy része a páncélosok támadásakor menekülésbe kezdett, ezzel a magyarok könnyen bekeríthetővé váltak. A magyar front részekre szakadt, a Cramer hadtest 16-i ellenlökése sem hozta meg a várt sikert. Hitler kijelentette, hogy a magyaroknak az utolsó emberig kell harcolniuk. V. Jány Gusztáv vezérezredes a felsőbb paranccsal dacolva 17-én elrendelte a visszavonulást, ami sok helyen pánikszerű menekülésbe fordult át. A számtalan elszigetelt csapat önfeláldozó küzdelme és a Cramer hadtest fedezete tette lehetővé a teljes pusztulás elkerülését. Ezalatt a pár nap alatt a 2. Magyar Hadsereg elvesztette a színe javát, a 150 tankból 15-20, és a 180.000 emberből mindössze 100.000 élte túl.

Forrás: www.callofduty.hu